
Akármennyire keresem, nem találom az XP telepítőjét itthon. Eszembe jutott, hogy nem is olyan hülyeség ez a kereső dolog, úgyhogy adok egy kis ötletet a feltalálóknak!
Még 1-2 éve a Fáydalom című suliújságba írtam ezt az esetet, ott sikeres volt. Most csak itt, csak Ti elolvashatjátok ;)
Mint már hallottatok róla, kondizok. Na ezt nem dicsekedésből mondom, de tényleg így van, elég egyszerűen rám nézni… J Régóta járok a Best Fitnessbe (mész a Sörgyár felé, aztán hirtelen jobbra). Ha ismerős vagy a Vándor Sándor utcában, akkor tudod, hogy az utca bal oldalán házak vannak, meg egy olyan keskeny járda, hogy csak oldalazva férek el rajta. Nos, egyik nyáron egy alkalommal hajnali fél 9-kor baktattam odafelé, mp3-al a fülemben. A gond csak az volt, hogy a lejátszó 3 mp alatt lemerült, de visszamenni elemet cserélni már nem volt kedvem, így a negyedórás gyalogutat viszonylag unalmasan töltöttem. Habár útközben beszélgettem magammal, ami meglehetősen jól esett. Befordultam a Vándor Sándor utca sarkán, és a legelső ház kerítése mellett akkora sokk ért, hogy hajszálon múlt, hogy normális maradtam (nem nevet!). Eleve egy olyan autós jött szembe, hogy ellenkezőleg vezetett mint amerre nézett, így majdnem visszagurgatott az útra. Ezután odaértem az első házhoz, ahol egy legalább 120 kilós kutya lakik. Méretéből adódóan szerintem az egy bikakutya, aki már messziről kifigyelt engem. (Azt tudni kell rólam, hogy szeretem a kutyákat, csak ők ezt nem tudják rólam, és rendre nekem rohannak. Vagy azért teszik, mert ők is szeretnek engem… elfogyasztani??) Amikor jól ott voltam a kerítés mellett, a kutya lopakodófutásba kezdett, aminek következtében vagy 200-ra felgyorsult, és becsapódott a kerítésbe. Mindez kb 40 centire történt a fejemtől (tehát kurva közel). De ez még nem volt elég, mert az a mocsok rámordított. Nem ugatott, mint egy rendeltetésszerű kutya, hanem ordított mint egy metálos, de olyan hangerőn, hogy behorpadt a fejem. Úgy megijedtem, hogy azthittem, szívinfarktust kapok a bal fülemre, így sikerült akkorát ugranom, mint még tesiórákon sem, majd ingerülten a kutya felé fordultam, és visszaordítottam neki, valami olyasmit, hogy „az anyád faszát!”. Hogy miért szidtam az anyja nem létező nemiszervét, azt a mai napig sem tudom, de ekkor a kutya is ledöbbent. Ellenben én is. Ezután nem természetes mozgással indultam tovább, miközben hárman jöttek velem szemben, és igencsak rázta őket a nevetés..

